2009. október 31. 23:32 - írta lirio

Amikor kicsi voltam, és lebetegedtem, anyu teletömött gyógyszerekkel és másnap iskolába küldött. Mit sem törődve azzal, hogy fertőző-e a bajom vagy sem, vagy hogy milyen a közérzetem, stb. Akkor ijedt meg kicsit, mikor már ki kellett hívni az orvost, de akkor is a lehető legrövidebb ideig maradhattam otthon.
Gimnazista voltam, mikor először kijelentettem, hogy rosszul érzem magam, nem megyek iskolába. Mert még ekkoriban is muszáj voltam bemenni, még ha élni is alig volt erőm, nem hogy végiülni vagy 7-8 órát.
Pár éve pedig ott tartunk, hogy ha beteg vagyok, összeszid. Hogy magamnak csináltam a bajt. Mintha előre tudnám, hogy éjjel el fogok ázni, vagy hogy a 25 fokos lakásban sem mászkálhatok pólóban-bugyiban, mert ha 2 hónap múlva megfázom, annak biztos ez lesz az oka.

Most is meg vagyok fázva. Mellesleg 2 hete alig alszom. Fáj a fejem napok óta. És ahelyett, hogy megkérdezte volna, hogy vegyen-e valami gyógyszert, vagy főzzön-e egy jó meleg teát, csak összeszidott, és gratulált. És közölte, hogy szép lesz, ha egy hét múlva így utazom.
Nem esett jól...

Veszek egy meleg fürdőt, főzök magamnak egy mézes teát és hétfőn veszek magamnak gyógyszert. És inkább nem is tüsszentek anya előtt, mert csak leszidna. 

még nincsenek kommentek


2009. október 31. 17:34 - írta lirio

Mikor van az, amikor valakiből túl sok? Mikor van az, amikor valaki már félreérthetően közeli?
Mikor lesz az, hogy nem lesz üldözési mániám, és nem keresem minden apró kellemetlenség okát magamban?

még nincsenek kommentek


2009. október 25. 13:03 - írta lirio

Vajon mit szólnának a szó nélkül itthonról eltűnt szüleim, ha szó nélkül itthonról eltűnnék, mire visszajönnek a valahonnan?

még nincsenek kommentek


2009. október 22. 0:17 - írta lirio

Van két ember, akiknek minden körülmények között örülök. Akik kicsit őrültek, de így szeretem őket. Akikkel én is lehetek kicsit bolondabb és szeretem őket ezért. Akik mindig elmondják, hogy szeretnek, és ez kimondhatatlanul jó érzés. Ha látom őket elszáll minden ború az arcomról és csak mosolyogni tudok és nevetni vagy ugrálni őrültmód. Az egyikük friss házas, a másikkal megbeszéljük, hogy éppen van-e világfájdalmunk, és mindkettő a nagyszerű '87-es évjárathoz tartozik. Jó, hogy így vannak ők az életemben.
Az elmúlt két nap pedig, mintha beosztották volna, mindkettejükkel találkoztam.

Most pedig éppen levakarhatatlan a mosolyom. Remélem ma nem azt álmodom, hogy ollókezű Edward vagyok és sorra megölök mindenkit (tegnap ez volt). 

még nincsenek kommentek


2009. október 12. 0:56 - írta lirio

Gabrielle: Out of reach

Knew the signs
 Wasnt right
 I was stupid
 For a while
 Swept away by you
 And now I feel like a fool
CHORUS
 So confused, my hearts bruised
 Was I ever loved by you?
 Out of reach
 So far - I never had your heart
 Out of reach
 Couldnt see - it was never meant to be
Catch myself from despair
 Ill be drowned if I stay here
 Keeping busy every day
 I know I will be ok
But Im
 CHORUS
So much hurt, so much pain
 Takes a while to regain
 What is lost
 Inside
 And I hope that in time
 Youll be out of my mind
And now Im
 CHORUS
Out of reach
 So far - you never gave your heart
 Mirror image - I can see
 Theres a life out there for me

még nincsenek kommentek


2009. október 4. 19:15 - írta lirio

Ki az, aki a különböző műsorokban az egyes riportok alá összeválogatja a zenéket? Ez egy külön munkakör? Mert ha igen, akkor szeretném ezt csinálni mellékállásban.
Ma a Napló című műsor eutanáziával kapcsolatos riportjának a zenéi ragadtak meg bennem. És örömmel töltött el, hogy 2 sor alapján megtaláltam egy nagyon kellemes számot (Lamb Gabriel).

Ezenkívül holnap megveszem az első számát a Mindennapi pszichológia című lapnak, mert egyrészt érdekel, mert PPKs vagyok és bizonyos fokig érdekelnie kell, és mert csalódtam az ELLE magazin legutolsó számában, amikor a tinimellékletben (eleve mit keres benne a tinimelléklet?) egy pókemberes rágó volt.

Ja, és jól érzem magam.

még nincsenek kommentek


2009. október 1. 22:35 - írta lirio

Október. Ősz. Nem nyárutó hangulat és nem télidéző, karácsonyelő. És az október jó lesz. Várakozással teli, jó kedvű.
Ezen kívül október a témabejelentő határideje is... Szóval holnap beszélek egy oktatóval (ha nemet mond nagyon meg leszek lőve...), lassan elkezdek könyveket gyűjteni a nagy műhöz.
Rendszereződnek a napok, egyre áttekinthetőbbek a kis cetlik a falamon és még órai jegyzeteim is vannak.
Ezen kívül elkezdtem gondolkodni a következő két évemről. Mesterképzés lesz. Andragógia Ma az ELTÉn biztos, hogy nem. Egyelőre két ötletem van, de még nagyon képlékeny a dolog. Meg ugye a BMEn még mindig van gazdálkodás és menedzsment (hehe).


És ez az, amire minden nap gondolok. Párizs...

még nincsenek kommentek