2010. február 3. 2:44 - írta lirio
41. Magyar Filmszemle és az Oscar. A Filmszemle eredményeit mindig megnézem, a fontos filmeket feljegyzem. De mindig véletlenül bukkanok rá egy-egy ilyen magyar remekműre a Duna tv-n... (hehe) Pl. ilyen volt a Majdnem szűz meg a Friss levegő is.
És igen, őszinte leszek. Az Oscar nagyobb durranás! És az most van jó néhány film, ami érdekel! (Csak azt nem tudom, hogy a két műsorvezetőt miért...?)
A "legfontosabb" pontjai a jelölteknek...
Legjobb film: Avatar – nyerni fog, de nagyon nem érdekel, The Blind Side – kedves, de nem újszerű. Egyszernézősnek tűnik, District 9 – eddig még arra sem vettem a fáradtságot, hogy az előzetest megnézzem…, Egy lányról – An Education – A magyar cím pocsék, semmitmondó, pedig az előzetes alapján olyan film amit én tudnék szeretni, A bombák földjén – The hurt locker – ez a tipikus „uhhdedurva” film, Becstelen brigantyk – Inglourious Basterds – és ez sem érdekel, Precious: Based on the Novel Push by Sapphire – szerintem ez is egyszernézős, de nagyobbat üt mint a Blind side, A Serious Man – na ha valami tényleg nem érdekel…,Fel! – Up! – biztos jó, de a Shrek óta nem nézek „mesét”, Egek ura – Up in the air– örülök, hogy a listán van. A trailer után tudtam, hogy meg akarom nézni. Így meg pláne! Szeretem amikor tudok jól választani
Legjobb színész: Jeff Bridges (Crazy Heart) – mint tavaly Mickey Rourke, George Clooney (Egek ura) – nyilvánvaló mit gondolok… hehe, Colin Firth (A Single Man) – meg kell nézni, méghozzá a Művészben, Morgan Freeman (Invictus – A legyőzhetetlen) – lehet ez Clint Eastwood első olyan filmje, amit tényleg meg akarok nézni? Morgan Freeman meg öreg és nagyon jó színész, és igen!, Jeremy Renner (A bombák földjén) – ez az, amikor egy iszonyat kemény filmben a főszereplő nem lehet rossz. Ettől függetlenül pont annyira nem érteném, ha nyerne, mint a Gladiátorban Russel Crow…
Legjobb színésznő: Sandra Bullock (The Blind Side) – de hát a mindig szép és természetes Sandra Bullock szőőkee! ?? ettől függetlenül igen!, Helen Mirren (The Last Station) – A film amit csak a stáblista miatt fogok megnézni… Helen Mirren-t meg a Felül semmi óta szeretem, Carey Mulligan (Egy lányról) – azért túlzásokba ne essünk, na!, Gabourey Sidibe (Precious: Based on the Novel Push by Sapphire) – megérteném, tényleg, Meryl Streep (Julie & Julia – Két nő, egy recept) – már tavaly mindenki kiborult, hogy ennyi jelölés mellé járna egy Oscar is végre/ újra… de ez a film… ez a sztori olyan, mintha a Hallmarkról szedték volna
Legjobb mellékszereplő: Matt Damon (Invictus – A legyőzhetetlen) – nem. és ez ilyen egyszerű… bár legtöbbször sajnos ráfaragok a clinteastwoodos filmekkel kapcsolatban, Woody Harrelson (The Messenger) – kemény film ez is, de csak bennem merül fel, hogy hány bőrt lehet még erről a háborúról lehúzni?, Christopher Plummer (The Last Station), Stanley Tucci (Komfortos mennyország) – The lovely bones – megintcsak iszonyatos magyar cím de Stanley Tucci is és a film is nagyon igen! Sok okból megnézős, Művész mozis, odabújós, Christoph Waltz (Becstelen brigantyk)
Legjobb mellékszereplőnő: Penélope Cruz (Kilenc) – igazából azért nem, mert ebben a filmben szerintem az összes eszméletlen jó nő, jó színésznő nagyot „szól”, Vera Farmiga (Egek ura), Maggie Gyllenhaal (Crazy Heart) – szerintem ő viszi, Anna Kendrick (Egek ura) – elfogult vagyok vele kapcsolatban, Mo'Nique (Precious: Based on the Novel Push by Sapphire) – ha nem Maggie, akkor ő
Legjobb rendező: Kathryn Bigelow (A bombák földjén) – ezért a filmért teljesen megérteném!, James Cameron (Avatar) – meglepne ha nem James Cameron nyerne…, Lee Daniels (Precious: Based on the Novel Push by Sapphire) – semmi ellenvetésem, Jason Reitman (Egek ura) – Bárcsak…, Quentin Tarantino (Becstelen brigantyk) – micsoda név! És mennyire nem szeretem a filmjeit! Elismerem mint tehetség, de nem szeretem a filmjeit
2010. február 1. 1:05 - írta lirio
Semmiképpen sem úgy, ahogy én! Jó, gondolom említenem sem kell, hogy csak ott volt nagyobb hókupac, ahol én kiszálltam (kiestem), mindenhol hátrébb már letaposták az emberek. Szerencsére éjjel fél 12-kor viszonylag üresek az utcák...
Szeretem, hogy ilyenkor tudok hangosan, jókedvűen nevetni. Pláne amikor lerobban a busz 3 megállóval az itthon előtt... Az utolsó busz... A sofőr nem értette miért nevetek annyira, hogy menni nem bírok. Aztán tudatosult bennem, hogy a XVIII. kerületben is sózzák az utakat, mert én is kaptam a lábszáramra belőle egy csöppet.
És végezetül még egy nagyobb adag havat is kaptam a nyakamba egy tetőről. Egyszerűen csodálatos este! Most ülök és kuncogok és alig hiszem el, hogy pár órával ezelőtt még azért aggódtam, hogy kiérjek időben a reptérre és Renivel ne történjen semmi (mert vele mindig történik ám valami!).
Lehet nem kellett volna kimondanom azt a mondatot, hogy eddig nem történt velem semmi idén, de majd ha itthon lesz nem úszom meg úgysem, hogy legalább egyszer elessek...
Nevetve mondtam. Most is nevetek. Mi mást tehetnék?
2010. január 22. 15:28 - írta lirio
Valami történt velem azon a magányos szilveszter éjjelen, amit cseppet sem bánok.
Egyszerűen minden úgy jó, ahogy van. Odakint minden fehér, havazik, békés. Ha bemegyek jól érzem magam. Jó dolgozni és van is mit. Az átlagomba csak a jog jegy csúfít bele, ami remélem nem akadályozza majd meg, hogy ösztöndíjat kapjak.
Nem telik el hét, hogy ne ülnék be valahova valakikkel egy pohár borra és végig tudom mosolyogni az estét. Őszintén, nem megerőltetve.
Tény, hogy a szakdolgozattal és a mesterszakos felvételivel még nem foglalkoztam, de akárhogy is lesz, úgy lesz jó. Ebben hiszek most. Tény, hogy kicsit ijesztő, hogy mi vár rám ilyen szempontból, de nem ül rá a lelkemre semmi súly, semmi elviselhetetlen.
És nem csak belül frissülök és alakul ki valamiféle nyugalom. Este korán (magamhoz képest) lefekszem. A családom végre megértette, hogy egy vacsora nem ér nekem annyit, hogy felkeljek és hajnalig ne tudjak elaludni. Alszom, annyit amennyire szükségem van. Pihenek. És reggel magamtól, könnyedén ébredek, óra nélkül, szinte pontosan fél 8-kor.
Élvezem a 2010 minden percét. Nem tudom mi történt, miért kapom ezt most, vagy mi rossz vár rám, amiért most ilyen jó... de jó. Nem fáj semmi. Nem engedem. Esténként ugyanúgy odakuporodom a sarokba, de nyugodtan alszom el és nem nyomaszt az, ami az elmúlt években minden napomra rányomta a bélyegét...
2010. január 7. 5:02 - írta lirio
Az életem rendje lassan egészen kezd felborulni. Szinte teljesen mindegy, hogy mikor kelek, az éjjel sokáig nem alszom el, aztán olyan hajnali 4-f5 körül nyom el végre az álom. Az álom, ami ha jön ijesztő és rossz, ha meg nem, akkor olyan éberen alszom, hogy azt is hallom, hogy kopog a vízcsepp a lépcsőn a beázástól...
Viszont, ha véletlenül délután hazaérek, és ledőlök, és sikerül elaludni..., kis családom valamely tagja tuti, hogy felkelt. Utána viszont már újra nem tudok hajnalig elaludni... Csak két nap kellene, amikor alszom rendesen, 24-09ig. De esélytelen.
Lényeg a lényeg, hogy ma filmet néztem. És uhh. Régen volt már film, aminek ha vége volt, akkor felpörögtem, rákerestem mindenre, és írni akartam róla. Na ez ilyen volt. Igazi pörgős, dübörgős, levegőtnemvevős akciófilm. Nem csalódtam mikor utánanéztem, hogy Luc Besson keze is erősen benne van a filmben.
Liam Neeson megint apa szerepet kapott. De most nem a kisfiával lelkizős... A lányát elrabolják Párizsban (!) az albánok és ő, mint ex-elhárító a gyermeke után megy. Természetesen minden követ megmozgat, mindent bevet, hogy egyetlen kislányát visszaszerezze. Az utolsó pillanatig pörög a film.
Taken, Elrabolva, 2008
Írta: Robert Mark Kamen (Az ötödik elem, Szállító) és Luc Besson (!) (Léon, a profi, Taxik)
Rendezte: Pierre Morel (From Paris with love - 2010es film)
Zene: Nathaniel Mechaly
Fsz.: Liam Neeson (Igazából szerelem, Kinsey, Schindler listája), Maggie Grace (A Jane Austen könyvklub, A köd), Olivier Rabourdin
Bryan: I don't know who you are. I don't know what you want. If you are looking for ransom, I can tell you I don't have money. But what I do have are a very particular set of skills; skills I have acquired over a very long career. Skills that make me a nightmare for people like you. If you let my daughter go now, that'll be the end of it. I will not look for you, I will not pursue you. But if you don't, I will look for you, I will find you, and I will kill you.
2010. január 3. 5:51 - írta lirio
Ebből az évből 2 nap telt el és mindkettő nagyszerű volt. Móka, kacagás, boldogság, igazi pótszilveszter, barátok, bor, szeretet, megértés, titoktartás, boldogság... Minden egészen kerek. Leszámítva persze, hogy ugyanolyan túlérzelmes liba vagyok, mint voltam, de ez szerintem már lehet, hogy így marad.
A következő jelenet pedig egyszerűen szeretnivaló volt:
Álltam hajnali fél 5-kor a megállóban, az első buszra várva. Minden hófehér. A lámpa fényében látszik, hogy a csípős hidegben vízszintesen repül a porhó és szinte egybefüggő függönyt képez. Nekem beleállt a hideg a lábamba és a megfagyást elkerülvén 'Say a little prayer'-t énekeltem táncolgatva.
Aztán jött a busz.
2010. január 2. 0:45 - írta lirio
Természetesen idén is megírom az összegzést. Kezdve azzal, hogy utáltam a 2009-et. Kevés volt benne az, aminek tényleg tudtam nagyon örülni. Akadt, de kevés.
A január kellemes volt. Szerintem még a 2008 hatása tartott. Semmi extra, pihegés, a megszokott mókuskerék, ami ugye nem egy rossz dolog. Februárban jelmezt öltöttem és összetörték az irodában a bögrémet. És kb. ennyire volt jelentős ez a hónap is. Mondhatnám, hogy a többihez képest ez azt jelenti, hogy jó volt. Márciusban belecsöppentünk egy új közegbe. Képződtünk, szakmai gyakorlat néven és egy gyümölcsöző, kamatoztatható kapcsolatot építettünk ki animátori szempontból. Aztán jött az április, meg a névnapom, meg a tavasz és jött az összetörés a HÖKben és az életemben. Kari buli, pofára esés, törés, és rosszullét mindenhol, mindentől. A következő hónapban csak a tejes kilátástalanság volt és a -nincs cím- bejegyzések sokasága a blogban. Júniusban próbáltam hajfestéssel kiutat találni ebből az egészből, de továbbra is magamon kívül és magam alatt voltam. Júliusban Csillebérc és elhatároztam, hogy ősszel Párizsba megyek. Innentől kezdve ez az egy dolog éltetett igazán.
Nyár végére, augusztusban már kezdtek lassan helyreállni a dolgaim. Pörgés, Sziget, szabadság, gólyatábor, gólyahét, munka. Minden kezdett rendeződni... Amíg el nem kezdődött igazán az egyetem. A béna órarenddel, a HÖKös összeomlásommal. Semmi kedvem nem volt az egészhez. Rosszul voltam ha csak be kellett mennem. A szeptember egyetlen jó dolga a francia volt. Október elszaladt. Munka és várakozás. Hiszen novemberben végre újra Párizsban voltam. Boldogan, felszabadultan, kipihenten. Nagyon jó volt. És bár ne kellett volna visszajönni. Ugyanis az év utolsó pillanatáig nem volt semmi jó. Teljesen összezavart a nemlétező órarendünk. A beadandók között csak segítséggel tudtam kiigazodni. Nem volt szemernyi karácsonyi hangulatom sem. Nyűg volt a vásárlás, a fák díszítése és minden. A szülinapom pocsék volt és szilveszter éjszaka is az egyedüllétet gyakoroltam. Alapvetően nem volt rossz az estém addig, amíg a Himnuszt nem egyedül, neocitránnal hallgattam és utána nem néztem a tüzijátékoktól ropogó éjszakában a szomszédban táncoló párt...
Tehát mindent összevetve, az elmúlt évből 3 napot kivéve jót lehetne csinálni. De nem így alakult. Nyertem plusz egy új közeget és két új embert. És próbálom csak ezt nézni a tavalyi évben.
2010 pedig ennél csak jobb lehet!
2009. december 26. 11:47 - írta lirio
Meglepett az első köszöntés, és az is, hogy ez neki milyen fontos volt és hogy örült neki. Azonban a mai nap eddig nem sorolható a remekül sikerült szülinapok közé. Iszonyatos görcsökkel ébredtem, így jött a pálinka és görcsoldó kombináció. Fél óra pihegés után már éreztem, hogy végre be tudok állni a zuhany alá egy forró fürdőre, pláne, hogy anya is kiszabadult a gőzből. Igen ám, csakhogy a 160 l-es bojler teljesen kiürült. Ergo nem tudok lefürödni, hajat mosni és így én nem megyek sehova.
Szóval a programom erre a nagyszerű napra, hogy szépen sorban betolom a filmeket a lejátszóba (a Bakancslistát tegnap néztem és nagyon jó, de sírós a vége) és/vagy eldöntöm melyik könyvbe kezdjek bele a fa alatt fetrengve.
Ja és az egész melegvizes történet következtében anyám először megsértődött, majd veszekedett, hogy a fűtőszál miért nem úgy működik, ahogy, végezetül meg bűntudata lett és elbőgte magát...
Volt ez a nap már jobb is...
„Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.”